Sziasztok!
Képesi Attilának hívnak, a Bősi Futóklub kötelékébe tartozom és már több, mint tíz éve élek a futás világában.
Mikor már megismertem a futás fortélyait, teljesítettem a maratont (többször is), vagyis nem teljesen az elején, találkoztam az Ultrabalaton fogalmával. Az Ultrabalatonnal, ami összeköti a kezdőket, a tapasztalt versenyzőkkel, a céges kollégákat és a szomszéd utca futóit, a jól ismert arcokat, a vetélytársakat, a futókat, a bringásokat és másokat is.
Akkor és ott, valahol a hét fős csapatunk Balaton körének a forgatagában léptem rá az útra, amit nekem álmodtak meg.
Az ultra útja hosszú (és élvezetes) irányokba vezetett, a ‘kis’ ötvenes távoktól egyre feljebb és messzebb a horizonton. Menetközben több mérföldkövet érintettem és egy ponton már a Privát kihívások is szóba jöttek, majd ezek voltak azok, amik végül az egyéni UB kapujáig emeltek. Éveken át ez volt az a cél, az a hajtóerő, ami bármelyik edzésen, bármely pillanatban ‘elővehető’ volt és mindig erőt adott. Jóérzéssel körbefutni, ez volt az elképzelés, erre készültem és ekképp is teljesítettem az Ultrabalatont két évvel ezelőtt. 😃

Sosem tartottam magam ultrafutónak, ma sem érzem azt, hogy az lennék. Sokkal inkább vagyok hobbifutó, aki ultra távokat is fut. Hiszen ez is ugyanolyan futás, csak valamivel hosszabb. Volt mikor a verseny és az eredmény mozgatott leginkább, de ez az időszak már elmúlt és mára ehelyett a legtöbb esetben az élményért, a barátok miatt indulok el ezen-azon. Viszont az is igaz, hogy mindig van kéznél néhány kisebb-nagyobb cél, saját projekt, ami motivál, még akkor is, ha ezek megbújnak a sorok közt. 😉

Az esedékes Privát időponttal, vagyis azzal, hogy hosszan üresen állt, pedig már jó ideje tisztában voltam és csendben figyeltem. 🤫
Hogy ‘Ő’ várt rám vagy fordítva azt nem tudom, de én megláttam benne a lehetőséget. 😁
Megbízható csapat jön támogatni engem a kalandban, így nekem már csak két egyszerű feladatom lesz:
Futni, és nem elveszni a rengetegben. 😆


