Azt kérték a Szervezők, írjak egy bemutatkozót. Bárcsak ez is olyan lenne, mint a futás, csak felkapom a cipőm és sitty-sutty, már kint is vagyok az erdőben… de már itt ülök hosszú percek óta és fogalmam sincs, mit kéne ide írnom 😀
Talán azt érdemes tudni rólam, hogy szeretek őrült kihívásokkal megküzdeni, folyamatosan feszegetni a határaimat, mondhatni meggondolatlanul beleugrani az ismeretlenbe.
Alázattal, legtöbbször nyugodt derűvel fogadom el a körülményeket, akadályokat (azért tudok én is majrézni és hisztizni). Sosem hallgatok zenét futás közben, mert a sajátom mindig szól a fejemben, néha ki is éneklem magamból menet közben.
Nem a számok vagy helyezések motiválnak, bár természetesen nagyon jól esik időnként dobogóra kerülni, főleg, mikor egy erős mezőnyben sikerül ezt elérnem.
Számomra a futás elsősorban a szabadságot jelenti, az értékes énidőt, lelki feltöltődést. A Privát Ultrabalaton Hegyestű Trailre azért jelentkeztem, mert ez a környék nagyrészt ismeretlen, és idén mindenképp terveztem még egy 100 km körüli egyéni futást, a „hazai pályámon” kívül.