Amikor megláttam a privát kihívásokat azonnal tudtam, hogy nekem ez kell 
Kvalifikációs rendszerben egyiknek sem feleltem meg, UB-ra és az UTT-re nem éreztem most a csííít, így maradt a számomra tényleg szokatlan terep. BK Ultrabalaton Trail, amit 15-órán belül kell teljesíteni.
Jómagam 13:27 perccel mentem végig a tavalyi 115km-es távon. Előtte való pénteken barátaink esküvője volt, így mondhatni lagziból a rajtba 
Pár óra alvás volt a kocsiban, ott is egyszer riadva keltünk, mert macskák játszottak a tetőn. Nos, szólt az ébresztő, összeszedtem a cuccom, indulás. Az elején volt egy kis szemerkélő eső majd megkegyelmezett rajtam, így Veszprémfajsznál le is kaptam az esőkabátot.
Az út során sok nyúllal és őzzel találkoztam. Következő találka pont Hidegkút, ez volt az ismeretlen szakasz a tavalyi versenyhez képest. Ahogy végig itt legfőképpen néztem a tracket, hogy ne térjek le. (Nagy eltévedős vagyok ) Gyors találka, mondtam, hogy rendben vagyok, nem kell semmi egyéb. Robogtam tovább, a Cseri kastélyhoz érve már készültem, hogy megint megkerget a kiskutya ahogy a versenyen többünket is zsákmánynak tekintett
Pécsely-Tótvázsonyi ponton egy kávé és egy croassaint az arcba és meneteltem tovább. Nagyon vártam, hogy végre elkezdjem a kört. Onnantól jól haladtam a Vöröstó-i pontig. Szépen lassan kúszott fel a hőmérséklet, elkezdtem locsolni magam. Ezen a szakaszon kevesebb volt az erdős terület, a Hegyestűi expedíció előtt még Köveskálnál találkoztunk és készültem a kapaszkodásra. Előtte megint megtettem, amit szerintem életembe ennyiszer nem, kiszedtem a kavicsokat a cipőmből. Miután felértem mondhatnám, hogy lefele jaj de pörögtek a lábak, de nem teljesen így volt 
így egy kicsit bandukolósra vettem a fülledt meleg időben.
Ajánlatot kaptam egy frissítő fröccsre is, amivel inkább nem éltem nehogy leforduljak a trackről 
Szentantalfai pontnál feltöltöttem magam munícióval, gyors sztárfotó és baktattam felfele az aszfaltos úton. Fejben már jó volt, hogy utána oda-vissza szakasz jön.
Pécsely-Tótvázsonyi ponton egy kis masszázs, majd indulás tovább. Itt már egyre több túrázóval, futóval volt szerencsém találkozni, jó volt kicsit kizökkenni, ezért így Hidegkútig gyorsan elment ez a szakasz, igaz a tempón ez nem látszódott 
Koloska-völgybe leérve fesztiváli hangulat fogadott, sok sátras és tábortűz. Közben előszedtem a fejlámpát és az erdőben is egyre nagyobb lett a mozgolódás.
Sokszor reménykedtem, hogy remélem jobban fél tőlem, mint én tőle, mert eléggé beszaratós ez a mocorgás Veszprémfajszhoz érve már eléggé nehezen ment a mozgás, hogy finoman fogalmazzak Jött az utolsó megindulás.
Áthaladva a főúton nem messze a cél, látom a föld út közepén egy szempár néz rám… közeledek, még mindig… “Héé menj el!!” Tovább ücsörög, “menj el”… feláll, leül az út szélére. Ott ücsörgött még egy kicsit, majd komótosan elballagott. Így ezek után ahogy csak bírtam szedtem a lábam Yeeee, végre benn, kicsit hosszabb lett, mint amire számítottam. Sok időt elvett, hogy inkább figyeltem a trackre, nomeg így azért nem túl nagy a motivációm sem, hogy nincs versenydrukk, tömeg, bíztatás.
Köszönet a lehetőségért Maratonman-nek!