A 2023-as utolsó PUHT!
Idei évre még be kellett szúrnom egy privát Hegyestű Trai-t kvalifikációs versenyként. November 11-re volt szabad hely, szóval a naptárba bekarikázva. Mivel szabály szerint kísérő kötelező, nem is volt kérdés, hogy Ispán Zsolt barátomat kérem meg, aki örömmel vállalta. Én futva, Ő autóval:)
A verseny hetén telefonon megbeszéltük a részleteket: ki mit visz, hánykor érkezünk, mikre lesz szükségem, mikre nem, kb. hány kilométerenként várjon rám, stb.
Reggel 6:30-at beszéltünk meg, de 6:15-re érkeztünk szinte egyszerre. Nem bíztunk semmit a véletlenre 🙂
Kis nyújtózkodás, láb bekrémezése, felszerelés fel a testre, kép a szervezőknek. 6:45. Izgulunk…mindketten. Zsoltnak az első ilyen kísérői szerepe, engem pedig még privát versenyen nem frissítettek, mindig egyedül mentem. Szóval vártuk milyen lesz.
7:00, indulás. Egész jól indult a sztori. Igaz, nekem “alap beállítás”, hogy a napi edzésekhez képest versenyen mindig magasabb pulzussal futok; így volt ez most is. 165 körüli átlaggal futottam le az első 40 km-t. Az első találkozó Hidegkúton volt, 19,2 km. Ettem egy szendvicset és mentem is tovább. A pályának minden településén várt Zsolt. Szendvicset ettem minden 25 km után. 40-től 80 km-ig lejjebb ment a pulzus 165-ről 140 és 150 közé.
Igazából sem a magasabb, sem ezt a tartományt nem éreztem megterhelőnek. Gondolom a stressz volt az ok. 40 km-ig a pályával sem volt gond. Igaz, hogy vizes volt minden, de nem volt lazára felázva a talaj. Majd 40 után szinte végig, ahol földesút volt vagy bent jártam az erdőbe, ment a dagonya. A kör fordítójánál estem is egyet a sár miatt, de nem volt vészes. A pálya déli része az esti órákban nagyon szép volt. Hegyestűre még világosban értem fel. Onnan a Balaton is olyan arcát mutatta meg nekem, amit még nem láttam. Aztán jött a sötétség. Az erdőben nagyon kellet figyelni mert az alap kondíciókon túl a sár ott is várt. Haladni emiatt nem nagyon lehetett bár még bírtam volna iramot futni. De az emelkedőn nem lehetett gyorsan mert csúszott, lejtőn meg nem lehetett megállni.
Még 20 km-rel a vége előtt szintén Hidegkúton találkozó Zsolttal. Az utolsó szendvics be, rá egy energiaital és mondtam Zsoltnak ezzel már megleszek végig. Nyilván mivel Veszprémfajsznál átmegy az útvonal a főúton, Zsolt várt :). És milyen jól jött. Hozott croisant, ami nagyon jól esett. Onnan már 4 kb. és vége.
Ez a 4 km már hamar elrepült. A célegyenesben láttuk egymás lámpáját, ami plusz motivációt adott a tempóra. És aztán 14 óra 55 percnél vége. Ami érdekes: ezt a pályát tavaly már futottam és pontosan 14 óra 55 alatt lett meg 😀
Köszönöm a lehetőséget a szervezőknek.
Köszönöm a segítséget és az élményt Zsoltnak.
Jövőre belecsapunk a lecsóba ígérem!