Képesi Attilának hívnak, 30 éves vagyok.
Szlovákiából, azon belül Bősről érkezek erre a privát kihívásra.
A kezdetek kezdete 10 évre nyúlik vissza, amikoris az elmaradozó baráti ‘focizgatások’ okán szükségem volt valamilyen egyéb mozgásra, sportra. Ekkor esett a választás a futásra. Akkoriban semmilyen cél nem vezérelt és nem kellett megfelelni senkinek sem. Közben kicsinyenként nemes egyszerűséggel megszerettem.
Pár év eltelte után csatlakoztam az épphogy csak útjára induló Bősi Futóklubhoz, amely azóta is meghatározó részét képezi az életemnek. A futóközösségbe történő beépülésem óta mindig vannak megvalósításra váró céljaim, terveim. Ezek fokozatosan teljesülnek vagy átalakulnak, időnként pedig újabbakkal bővül a lista.
Ahogyan a többség, úgy én is a rövid távokkal kezdtem, aztán apránként küzdöttem fel magam a hosszú távok világába, aholis a félmaraton, a 30 kilométer vagy akár a maraton is megtalálható. Ezeket a távokat azóta is rendszeresen futom edzésen és versenyeken is, de itt még nem volt elég. Kíváncsivá tett milyen lehet négy óránál többet vagy akár a maratonnál hosszabbat futni.
Ekkortájt vettem részt első ízben az NN Ultrabalatonon, aminek a hatása alól azóta sem tudok szabadulni. Egy hét fős csapat részeként sok különféle élményben volt részem abban a közel 21 órában, amíg megkerültük a hatalmas tavat. Közben testközelből láthattam azokat is, akik közel egy napnyi talpon lét után is rendíthetetlenül mennek tovább mindaddig, amíg be nem érnek a célba.
Mindezek után folyamatosan szivárgott be az ultrafutás az életembe és egyre több szegletét ismertem meg. Az első próbálkozások egy hazai hat órás futást és egy osztrák 50 kilométeres terepultrát öleltek fel. Miután ezek sikerültek, tovább ügyködtem azon, hogy még ennél is több menjen. A következő lépcsőfok az 50 mérföld elérését, lefutását jelentette.
A COVID időszak beköszöntével azonban megváltoztak a játékszabályok és felborult a ‘menetrend’. A lehetőségeim csökkenése egyben a fokozatosság felbomlását is előrevetítette. Ennek ellenére töretlenül egyre messzebb és messzebb jutok, míg el nem érem az álmaim.
Az eddigi leghosszabb versenyeim a következők:
– MyWay 100 mérföld (161 kilométer)
– Ultra Tisza-tó 130
– UKKO 12 órás (130 kilométer felett)
– NN Ultrabalaton párban
Legújabban rátaláltam a privát ultrákra és ezeken belül a PUHT-t tűztem ki fő célnak az idei évre. A terepfutásokat szeretem, volt is már néhányban részem, de nem mondhatom el magamról, hogy jártas is lennék bennük. Biztos vagyok benne, hogy e téren érdekes helyek és emlékezetes pillanatok várnak rám.
Emellett teljes erőmmel dolgozok azon, hogy felkészüljek az NN Ultrabalatonra és egy szép napon egyéniben teljesítsem azt. Bízom azokban, akik támogatnak engem, a klubomban, barátaimban, családomban. Az ő segítségükkel hiszem, hogy ez is sikerülhet.