Nem vagyok futó. Hegymászó sem vagyok. Akkor ki vagyok (én)?
Hajduk Eszter vagyok, aki otthonosan mozog a terepfutás világában ugyanúgy, mint a magas hegyekben. Az erdő-mezőn érzi jól magát, a természetben. Olykor fellelhető a rekortánon, ugyanúgy, mint a sziklákon. Télen imád régi szerelmének, a snowboardnak hódolni, tavasztól őszig a bringán tekerni. Az evezésre és az úszásra kevés idő jut, pedig a nyílt vízi hosszútávokban is lubickol. Talán az utolsó magyar polihisztor, aki mindenhez, de egyben semmihez sem ért, csak élvezni szeretné az természetet, vele együtt az életet.
Mindig is közel állt hozzám a természet, hiszen a hegyek ölelésében, az erdő mellett és a tavak partján nőttem fel, az Ó-Bükkben. Az erdő volt a játszóterünk, nyáron lementünk a tóra pancsolni, télen ugyanott koriztunk. Majd jött az atlétika, ami kiteljesedését egy bokaszalag-szakadás hiúsította meg. De a sport mindvégig életem része maradt, csak a sporteszköz változott időről-időre squash ütőről boxkesztyűre vagy épp egy ló feletti nyeregre. 4 évvel ezelőtt a teljesítménytúrázásból jött a terepfutás és célom vele, hogy apró lépésekkel a magyarországi és határon túli emblematikus túrákon, terepfutásokon részt vegyek. Így kerültem többek között a Mátra 115 céljába, majd idén a Vadrózsa 160 kilométeres távján 29 és fél órán keresztül élveztem a Mátra vendégszeretetét. Sokan kérdik, honnan van ennyi energiám, hogy még mások motiválására is jut erőm. Vallom, hogy elszántsággal, kitartással, türelemmel és akarattal sokkal több mindenre képesek lehetünk, mint azt gondoljuk. A sportba fektetett idő busásan megtérül. Csak menj ki a szabadba és élvezd a természet nyújtotta szabadságot, a fű-fa-virágot, amiből árad az életenergia. Csak fel kell ismerned, hogy a mozgás felé tett minden egyes lépéssel közelebb kerülsz az egészséged megtartásához, az egyensúlyhoz, ahogy testben, úgy lélekben is.
Tudom, most magadban azt gondolod nem olyan könnyű ám. Az élet sosem egyszerű. Küzdeni kell, de ha küzdesz, eléred. A számodra most még lehetetlennek tűnőt is: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”
Mert:
„A cél voltaképp mi is?
…
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.”
Mivel az előző hétvégi nyílt versenyen épp a versenyt szervezők futóboltjában ajánlottam a jobbnál jobb futócipőket, így e hét vasárnap privátban állok majd a PUHT képletes rajtkapujában, melynek teljesítésével egy hazai nagyobb megmérettetésre szeretnék felkészülni. Civilben a már említett Maratonman DEPO-ban vagyok fellelhető, ahol lehet pont Te leszel a következő, akinek szaktudásunkkal, tapasztalatunkkal segítve közösen választhatjuk ki a számodra legmegfelelőbb sportruházatot.