Péntek este a segítőimmel, Zsoltival és Bálinttal áttanulmányoztuk, hol kérem a segítségüket. Vacsora és alvás.
Szombat reggel 5 kor kelés, reggeli, majd Alsőörsről kiutaztunk a Csopaki rajthoz.
Bálint kérdezte ké(s)zen állok e, én az S betűt nem hallottam. Így a rajt elött még gyorsan kézenálltam.
7:00 RAJT
Futni nem volt sok kedvem, azért elindultam. Pár kili után hülye módon beleléptem bal lábbal egy gödörbe. Kicsit éreztem, mintha fájdogálna, vagy bökögetnék tűvel a lábam. 19kmnél volt az első találkozási pontunk. Gyors kulacstöltés és mentem tovább. 30kilinél éreztem fájdogál a jobb térdem, 42kilinél ismét tali, gyors frissítés, panaszkodás, fájdalomcsillapító. Közben néha-néha azért chatelgettem, jót tett a lelkemnek, mindig kaptam extra motivációt. Persze mindig csak egy személlyel. Majd nem is tudom hol pár száz méteren bellül iszonyatosan belerugtam 1-1 lábbal kavicsba, aminél rögtön éreztem két körmöm már most kuka lesz.
Faltam a kiliket, síkon futás, emelkedőnek felfelé séta, lefelé ismét futás. Első holtpont olyan 70kmnél jelentkezett. Addig nagyon jó tempóban futottam, élveztem a tájat, az erdőt, a környezetet.
Voltak nagyon utálom részek, sík a semmi közepén, jobbra-balra csak szántóföldek. Igazi lélek és motiváció gyilkos a számomra. Főleg így, senki nem szól hozzám menet közben. Ismét egy kis chat segítség. Megkaptam azokat a szavakat amik sokat segítettek. Köszönöm!! Már nem emlékszem a kiliszámra, Vica hozott nekem friss házi kakaós palacsintát, hogy az milyen jól esett!
87kilinél megjelenik Laci barátom is, aki pestről képes volt lekocsikázni miattam. Hozott mindenkinek sajtbureszt, hideg sört, gumicukrot és kíváló hangulatot!! Már nincs sok, ezt már csak befejezem!! Koloska völgyi frissítéshez tempózgattam, utolért az éjszaka. Óra majdnem lemerült, jöhetett a fejlámpa, szomjas és éhes voltam. Na meg iszonyatosan nyűgös és nem akartam már futni. Pár jó poén után mentem tovább. Megint mászás, mocorogtak az állatok, végre élt az erdő és tudtam kikkel beszélgetni,veszekedni, sünit elküldeni a sunyiba. Sötétben egy perec, pedig a lángost jobban szeretem. Aztán felbaktattam a Kálvárián. Lefelé már csak csoszogtam. majd az utolsó 5km-t úgy futúráztam, folyamatosan figyeltem az órámat, az általam megálmodott 15órás szintidőbe beleférjek.
Szerencsére sikerült, bár nagyon-nagyon elfáradtam a végére.
Az időjárással iszonyat nagy szerencsém volt, mondhatni kellemes futóidő. Ismét sikerült teljesítenem a bakancslistáról egy tételt ezzel a Privát futással. Véleményem szerint sokkal nehezebb és fárasztóbb így futni, mint versenykörülmények közt, ahol mindig valaki leelőz, vagy éppen fordítva. Frissítőpontokon nagy szeretettel várnak, pár jó szóval, most pedig csak a segítők voltak jelen.
Frissítésem a Hammer Nutrition termékei biztosították. Van amin nem vagyok hajlandó változtatni!
Köszönöm az önzetlen segítséget Kozma Zsolt, Preska Bálint, Jóború Laci. Csákány Évi a palacsintát!!
Köszönöm a Maratonman Depó és az NN Ultrabalaton szervezőinek az indulási lehetőséget, posztokat. Köszönöm mindenkinek aki követett, gondolt rám a futás alatt, kommantelt, szurkolt, igyekeztem azért viccesre venni a figurát!
A hármas kihívásból már csak a PUB hiányzik. Amit készen állok rá, indulni fogok!!
Roli Tökről